A tető vízelvezetés fontossága

A tető vízelvezetés fontossága

Amikor az építkezés során a héjazathoz érünk, nem választhatjuk külön a tetőfedést, tetőszigetelést a szerkezettől. Az anyagának, szerkezetének megválasztása nagyban függ a tető típusától, használatbavételétől és rétegfelépítési módjától is. Ezen felül figyelembe kell vennünk, hogy milyen külső és belső hatások ellen kell helyt állniuk. A jó tető kiválasztásának első lépése ezeknek a hatásoknak a felmérése, megismerése.

Csapadék

A csapadék Magyarország területén igen változatos. Találkozhatunk vele eső, csapóeső, jégeső és hó formájában is. A legfontosabb, hogy a nedvesség nem kerülhet be a tetőszerkezeti elemek közé. A csapadékhatás elleni védelem esetében megkülönböztetünk vízhatlan és vízzáró tetőfedést, illetve vízhatlan szigetelést. A vízhatlan tetőfedés esetében egy csepp csapadék sem tud bejutni. A vízzáróság annyit tesz, hogy a szerkezetbe csak annyi nedvesség kerülhet, amely párolgással – tehát természetes úton – maradéktalanul eltávozik. E mellett persze míg ”bent” tartózkodik, ne tegyen semmilyen kárt a szigetelésben, esetleg tetőszerkezetben. A vízzáróság több tényezőtől is függ, ezek a következők:

lemezborítás csapadék
  • a tető hajlásszöge,
  • a héjazat anyaga,
  • elemeinek nagysága,
  • az elemkapcsolatok kialakítása,
  • a vízelvezetés akadálymentessége,
  • a vízelvezetési utak hossza,
  • a tetőfelület minősége.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az alacsony hajlású lapostetők és az egyhéjú melegtetők esetében mindig vízhatlan fedést – csapadékvíz elleni szigetelést – kell alkalmazni. A vízzáró tetőfedés pedig csak a kéthéjú, átszellőztetett légterű hidegtetőknél fordulhat elő.
A csapadék nem csak a lefolyás következtében okozhat kárt a héjazatban. A tetőn megmaradó víz is ugyanúgy veszélyezteti a tetőszerkezetet. Ez legtöbbször lapostetők esetében fordul elő, ahol nem megfelelő a vízelvezetés. Ezek az ottragadó tócsák statikai, biológiai, mechanikai hatásokat és igénybevételeket okozhatnak, illetve ezen keresztül növelik a beázás esélyét.
Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy a csapadék elleni védelem biztosítása önmagában nem elegendő. Gondoskodnunk kell a csapadékvíz tökéletes, maradéktalan elvezetéséről, illetve ennek sebességéről is. A vízhatlan tetők esetében a lassabb vízfolyás és kisebb lejtés is megengedett, azonban a vízzáró fedések esetében nagyobb hajlásszög, ezáltal nagyobb lefolyási sebesség szükséges.

Vízelvezetés

Ide sorolhatjuk a külső és belső vízelvezetés kérdését is. Annak ellenére, hogy ez bizonyos épülettípusok esetében már adottság. Választásra főként csak egy- vagy néhány szintes lapostetős épületeknél van lehetőség. Ilyenkor ajánlott elemezni azokat a pozitív tényezőket, amelyek a kétféle megoldásnál figyelembe vehetők. Ilyenek például a vízelvezetés egyszerűsége, a vízgyűjtés hossza, a fagyveszély, hibák felderítésének, javításának lehetősége, szerkezeti következmények, illetve nem utolsó szempont a héjazat esztétikai hatása sem.

lemezborítás csapadék 2

Természetesen munkánk elkezdése előtt nálunk is nagy szerepet kap a jellemzők, lehetőségek vizsgálata. A lehető leghatékonyabban, legesztétikusabban végezzük a munkánkat. De természetesen nem csak a folyékony csapadék veszélyeit mérjük fel munkánk során. A többi hatásról, illetve a csapadék hó formájáról a következő bejegyzésünkben olvashatsz.

Tetőtípusok II.

Tetőtípusok II.

}

Olvasási idő: 2 perc

Mint ahogyan azt ígértem, a tetőfajták ismertetése is folytatódik. Eddig megismerkedtünk a hajlásszög általi és a héjak száma szerinti csoportosítással. Most további 2 csoportosítással ismerkedünk meg.

HidegTETŐ

Nos, kezdjük is egy definíciónak is nevezhető ismertetéssel. A hidegtető nem más, mint egy olyan kéthéjú tető, ahol a héjak közötti levegő közvetlen kapcsolatban van a külső légtérrel. Ebből adódóan itt állandó légmozgás figyelhető meg és a hőmérsékelt, nedvességtartalom közel azonos a külső levegővel. Leegyszerűsítve a felső héj egyfajta ”esernyő” szerepet tölt be, tehát véd a csapadék, a szél és a napsütés ellen. A héjak közti levegő a belső, a szerkezet közé jutó nedvességet szállítja el, miközben hűti a benti teret és persze a lehatároló, hőszigetelt alsó héjat. Ez természetesen csak nyáron jelentkezik pozitív hatással.

MELEGTETŐ

A melegtető esetében pedig csak a felső felület érintkezik a külső légtérrel. Az előbb leírtak alapján az egyhéjú tetőket hívhatjuk melegtetőknek, míg a kéthéjúakat hidegtetőknek, összességében tekinthetnénk egy nagy csoportnak is őket. Természetesen mindkettő típust készíthetik magas-, illetve lapostető formában is, bár általában a magastetőket kéthéjú hidegtetőnek készítik, míg a lapostetőket egyhéjú melegtető formájában. Ilyenek például a tető szendvicspanelek.

járható és nem járható tető

A harmadik csoportosításunkban megkülönböztetünk járható és nem járható tetőket egymástól. A járható tető – vagy tetőterasz – a lapostetők egyik fajtája. Akkor beszélünk erről, mikor a tető rendeltetésszerű használata mellett valamilyen (általában személyi) közlekedés is társul. Természetesen a többletterhelést és az extra igénybevételt is ki kell állnia a tetőnek, így ezeket összefüggő burkolattal látják el, a tetőszerkezet védelmében. A nem járható tető is járható valamilyen szinten, hisz a karbantartási, javítási, ellenőrzési munkákat el kell rajtuk végezni, a különbség csupán annyi, hogy ez a rendeltetésszerű használat körébe tartozik és a közlekedés nem olyan gyakoriságú, mint a járható tetők esetében.

A cikk első részét ide kattintva olvashatod.

Tetőtípusok I.

Tetőtípusok I.

}

Olvasási idő: 1 perc

Mindenki tudja, hogy egy ház esetében talán a tető a legfontosabb. A tetőket sokféle külső és belső hatás éri nap, mint nap.. Ezen felül szerkezetük is bonyolult, rengeteg követelménynek meg kell felelniük. Ezért csoportosítani is többféleképpen tudjuk.

 

1. Hajlásszögek

 

Első fontos szempont a tetők hajlásszöge. Ez az épület megjelenésére, tömegére nézve is lényeges jellemző, másfelől fontos a tetőszerkezet kialakítása és klimatikus hatások elleni védekezés szempontjából is. Most jöhet egy kis matek: A hajlásszög a tetősíknak a vízszintes síkkal bezárt szöge. Ez a csoportosítás gyakran országonként változik. Magyarországon lapostetőnek hívjuk azt, amelyiknek hajlásszöge nem nagyobb, mint 5°, a kis hajlású tető hajlásszöge 5° és 16° közé tehető, a közepes hajlású tető lejtésszöge 16° és 45°közt ingadozik, a meredek hajlású tető emelkedése pedig több, mint 45°.

A közepes és merek hajlású tetőket magastetőknek is nevezzük. A lejtésszögeket %-ban is megadhatjuk, azonban a magastetőknél célszerűbb a fokot alkalmazni.

2. Héjak száma

Megkülönböztetünk egy- és kéthéjú tetőszerkezeteket.. Egyhéjú tetők esetében csak egyetlen lefedőszerkezettel találkozhatunk, mely elválasztja a ”kinti” és ”belső” légteret. Ez lehet egy, vagy többrétegű is. Többrétegű esetén a rétegek közt maximum csak egy páraösszegyűjtő, -elvezető, néhány mm vastagságú légréteg található. A kéthéjú tetők esetében a tetőszerkezetet három, egymástól különválasztott réteg képezi. Ez a három réteg az alsó és felső héj, illetve a köztük lévő légtér. Természetesen mindkettő tetőtípus lehet magastető is és lapostető is.

Hogyan csoportosítunk még? Következő bejegyzésünkben elolvashatod.

Szigetelés

Szigetelés

Az építményeinktől nem csak a héjalás, hanem a szigetelés is távoltarthatja a csapadékot. Az ókorban már ismertté váltak a kisázsiai-perzsiai aszfaltok vízszigetelő tulajdonságai, azonban valószínűsíthetőleg nem alkalmazták ekkor még tetőkhöz. Szintén ismerték a szurdok ilyesféle hatását, azonban csak a zsindelyfedések javítására használták egyes vidékeken.

Talán a véletlen műve?

A szigetelőlemez 1791-ben látott napvilágot Németországban. Ennek története egy kidobott zsákkal kezdődött. Michael Kag az udvarán lévő szemétdombra zsákokat dobott ki, melyre valamilyen úton szurok került. Nem törődött vele senki, azonban mikor egy hatalmas zápor alkalmával az udvaron lévő csirkék menedéket kerestek a zsákok alatt, mindenki meglátta értelmét. Ezen felbuzdulva a fészerének a tetejére szurkos zsákokat helyezett, ezt tekintjük az első mai értelemben vett csapadékvíz elleni szigetelésnek.

A műanyag

A műanyag nem csak a tetőfedés területében, hanem a tetőszigetelés terén is utat tört magának. Folyamatosan jelentek meg az újabbnál újabb anyagok. A bitumenes szigeteléssel ellentétben a műanyaggal történő szigetelés nagyobb fegyelmet kívánt, hisz nem tűrnek olyan kisebb-nagyobb lazaságot. Ebből kifolyólag a műanyagok speciális szakértelmet igényelnek, nem lehet velük úgymond analóg módszerekkel dolgozni.

Részletes bejegyzés hamarosan..

A tetőfedés történelme -Tetőhéjazat II.

A tetőfedés történelme -Tetőhéjazat II.

Mint azt ígértem, tovább olvashattok a tetőfedés történetéről. Az előző cikkből megtudhattuk, hol is készült elsőnek cserépfedés. Na de mi volt ez után?

Tovább a cseréppel

A görög építészet fénykorában (i.e. V-VI. században) a már díszesebb épületeikhez, nem felelt meg a cseréptető. A díszesebb tetőhéjazat anyaga a márvány lett. Márványlemezeket faragtak meg, különleges hornyos csatlakozással igyekeztek távol tartani a vizet az alsóbb szerkezeti elemektől. Mint ahogyan azt az előző cikkben olvastátok, a cserépfedést a rómaiak vették át, dolgozták tovább. Azonban nem csak fejlesztők, hanem elterjesztők is voltak, hisz az európai népek nem ismerték az égetett tetőfedő elemeket. A rómaiak a hódításaikkal úgymond magukkal vitték a cserépanyag tetőfedésre való felhasználását is. A rómaiak a görög márvány elemek mintaképére készítették a cserepet, némi átformálással.

A pala

A cserepet (és a márványt) követte a XI. században a hasított természetes pala. Ekkor még ezek az elemek vastagok voltak, így a fedés súlya jelentős volt, ebből kifolyólag nagyon erős alátámasztó fedélszerkezetet kellett biztosítani. A XV. században már korszerűbb technikákkal vékonyabbra készítették, és a vékonylemezes hasítás elterjedésével kedvelt tetőfedési mód lett Franciaországban és Angliában. A természetes pala mellet Európa többi részén a cserép maradt a legelterjedtebb tetőfedő anyag. A keletről elsajátított mázas technikától még nagyobb löketet kapott. A mai hódfarkú cserepek őse Észak-Franciaországból, a XI. századból származik. Ezt követően a XII-XIII. századra majdnem ugyanakkora mérete lett, mint a mainak és ezután jóformán csak az égetési technika fejlődött.

A XX. század egyik „nagy találmánya”, a műpala (azbesztcement pala) a természetes pala pótlására, helyettesítésére szolgált. -Bár mai napra kiderült hogy elég komoly egészségkárosító hatása van, és elég költséges a megsemmisítése.- A nevéből is következtethető, hogy két féle anyagból, azbesztből és cementből állítják elő, ma már nagyüzemi körülmények közt. Előnyük a jó vízzáró képességük, jó időtállóságuk, illetve az alacsonyabb súly, mely hatására az alátámasztó szerkezet is anyagtakarékosabban oldható meg. A második világháború után megjelentek a legkülönfélébb műanyagok. Ezek közül természetesen tetőfedésre használt anyagok is kerültek ki. A legelterjedtebb a PVC és az ÜP. Az ezekből gyártott lemezek, idomok gyors héjalást tesznek lehetővé.

Egészen a trapézlemezig

Természetesen mára már több tetőfedésre szolgáló anyag közül válogathatunk. A fémlemezzel való fedés nem csak korszerűsége, de alacsony súlya, időtállósága és megjelenése  miatt is kedvelik oly sokan. Különböző színű,-patinájú anyagok jó kombinálásával és megfelelő rétegrendnem utolsósorban kivitelező választásával. Nem csak tartós, de modern és egyedi tetőhéjazatunk lehet. A fémmel történő tetőfedés a bádogos szakmához köthető.