A technika fejlődése

A bádog régebben kézi munkával, kovácsolással készült, hisz ez a szakma úgymondva a lakatos és a kovácsmesterség ötvözete. Módszereik a rézműves és ötvös szakmákéhoz hasonló. A 18. század óta bádoggyártás hengerléssel folyik. Régen az alapanyag elvékonyítását kalapáccsal, üllők segítségével csinálták. Ma már ez a folyamat javarészt gépesített. A kiegyenesítést követően sablon alapján kivágják a kívánt mintát, majd azt hajlítással, tágítással, domborítással, egyengetéssel megformálják. Ezt követően peremezéssel (ziknizéssel) és összemunkálással: egymásra hajlítással, szegecseléssel, és/vagy forrasztással összeillesztik a darabokat. A szegecselés ritkább, hisz az nem biztosít teljes mértékben vízzáró illesztést. A legősibb és időtállóbb módja az egymásba akasztás vagy más néven falcolás ami lehet egyszeres, -kétszeres, álló vagy fekvő falc is. Ez a két kötés egy bontható illesztést biztosít, mind a kettőnek van előnye, hátránya. A forrasztás vízzáró, fix kötést biztosít. Ebben az esetben az elemek alakváltoztatás nélkül könnyedén összeköthetőek.

Hogyan zajlik ez Kériéknél?

Természetesen nálunk is gépek végzik a gyártási folyamatot, ezzel el tudjuk érni a precíz, magas minőséget, melyeket termékeink magukban hordoznak. Szinte bármilyen színű terméket képesek vagyunk előállítani, akár egy merészebb faerezetes mintázatot is. 4-5 Tonnás alaptekercseket kisebbre 20-25 méteresre csévéljük a könnyed anyagmozgatás érekében. Ezekből hidraulikus hajlítógépeken az adott szegély kiterített szélességének kiszámolása után, megfelelő hossz illetve szélességűre vágjuk. Ezután méretre hajtjuk úgy hogy az egyedi szögekre figyelve, megfelelő legyen az adott tető számára. Amennyiben szélesebb lemezből dolgozunk rögtön hosszirányú vágást végzünk amiből, előkorcolunk, szélesebb vápát készítünk vagy trapézlemezt.