A technika fejlődése
A bádog régebben kézi munkával, kovácsolással készült, hisz ez a szakma úgymondva a lakatos és a kovácsmesterség ötvözete. Módszereik a rézműves és ötvös szakmákéhoz hasonló. A 18. század óta bádoggyártás hengerléssel folyik. Régen az alapanyag elvékonyítását kalapáccsal, üllők segítségével csinálták. Ma már ez a folyamat javarészt gépesített. A kiegyenesítést követően sablon alapján kivágják a kívánt mintát, majd azt hajlítással, tágítással, domborítással, egyengetéssel megformálják. Ezt követően peremezéssel (ziknizéssel) és összemunkálással: egymásra hajlítással, szegecseléssel, és/vagy forrasztással összeillesztik a darabokat. A szegecselés ritkább, hisz az nem biztosít teljes mértékben vízzáró illesztést. A legősibb és időtállóbb módja az egymásba akasztás vagy más néven falcolás ami lehet egyszeres, -kétszeres, álló vagy fekvő falc is. Ez a két kötés egy bontható illesztést biztosít, mind a kettőnek van előnye, hátránya. A forrasztás vízzáró, fix kötést biztosít. Ebben az esetben az elemek alakváltoztatás nélkül könnyedén összeköthetőek.