“KÁTYA” –  az első Hazai gyártású költséghatékony cserepeslemez

“KÁTYA” – az első Hazai gyártású költséghatékony cserepeslemez

Most akkor cserép vagy lemez? Egyszerre a kettő? Nem, nem.. Szimplán csak lemez, ami úgy néz ki, mint ha hagyományos cserép lenne tetőnkön. Tudjátok, erről beszélek:

Miért?

Az általunk gyártott cserepeslemezek más termékeinkkel hasonló módon tűzihorganyzott lemezek görgősoros hidegalakítása után hidraulikus préselésen esnek keresztül, mire elnyerik végleges formájukat. Tehát lemezekből préselik az elemeket.

Igaz már sokszor leírtam a lemeztetők előnyeit azoknak, akik a legjobb cserepeslemez után kutatnak, de most külön sajátosságok és plusz előnyök jöhetnek szóba.

Jellemzően családi házak esetében használatosak. A cserepeslemezek sajátossága, hogy a hagyományos tetőcserép látszatát keltik, azonban a cseréppel szemben nem repedezik, nem törik, emellett sokkal gyorsabban és egyszerűbben szerelhető.

Mindemellett a lemezhéjazatunk is bőven kiszolgál minket, amelyre akár 50 év garanciát is kaphatsz. Talán a legjobb választás tetőfelújítások esetén ahol a szaruzat nem engedi meg az új cserép súlyát.

De kopog, nem?

Nem! Ez egy hatalmas tévhit, hiszen a zajhatás nem a tetőfedő anyag alapanyagának a kérdése, hanem legfőképpen mindig a szigetelésé, hogy a belső tér mennyire van hő- és hangszigetelve a külső tértől: a nyílászárók, a falak, a födémek. Ha jól le van szigetelve és megfelelően kialakítottak a rétegrendek, bent nem hallható egy zuhogó eső sem a szélvihar.

A fémek nagyon gyorsan melegednek, jó ez nekem?

Maga az acéllemez rendkívül jó hővezető, ami azt eredményezi, hogy gyorsan felveszi és le is adja a hőt, tehát nem kell aggódnunk, hogy egy napsütéses nap után éjszaka pluszba fűteni fog nekünk. De alapvetően a tetőburkolat rétegrendje és legfőképp a szigetelés, szigetelőanyag, ami meghatározza a hővezetést.

A lemezfedés alatt kialakított légrés biztosítja az acél tetőhéjazat alatt esetlegesen kicsapódó pára elvezetését (fontos egy jó páraáteresztő tetőfólia), valamint a melegedés megakadályozását. Emellett nem szabad elfelejteni a megfelelő légrés kialakítását, ahol az ereszvonalon a levegőt beengedjük a kúpnál azt ki is kell engedni pontszellőzők által!!

A hőtechnikai tervezés, a megfelelő rétegrendi kialakítás és a jó minőségű anyagok biztosítják a szükséges hőszigetelést. Így elmondhatjuk, hogy a padlásterünk, tetőterünk hőmérsékletére nincs negatív hatással a cserepeslemez.

Utolsó, de talán legfontosabb előnye, hogy a súlya kb. 4,5 kg/m2 (0,5 mm anyagvastagság esetén) szemben a cserép átlagban 40 kg/m2-es súlyával, így gyengébb alapszerkezetre is biztonságosan lehet rögzíteni. A régi palatetők gyenge szarufázatára is könnyen felszerelhető, akár a szarufázat cseréje vagy megerősítése nélkül is ami a legköltséghatékonyabb megoldás tetőfelújítás esetén. 

Ha kedvet kaptál egy modernebb, minőségibb, egyedibb tetőhéjazathoz, akkor keress minket bátran az elérhetőségeink valamelyikén. Kiválasztjuk a legszebb mintát, a legelőnyösebb színt, hogy majd egy életen át csodálhasd az épületed minden egyes részletét.

Tetőhéjazat II.

Tetőhéjazat II.

Mint azt ígértem, tovább olvashattok a tetőfedés történetéről. Az előző cikkből megtudhattuk, hol is készült elsőnek cserépfedés. Na de mi volt ez után?

Tovább a cseréppel

A görög építészet fénykorában (i.e. V-VI. században) a már díszesebb épületeikhez, nem felelt meg a cseréptető. A díszesebb tetőhéjazat anyaga a márvány lett. Márványlemezeket faragtak meg, különleges hornyos csatlakozással igyekeztek távol tartani a vizet az alsóbb szerkezeti elemektől. Mint ahogyan azt az előző cikkben olvastátok, a cserépfedést a rómaiak vették át, dolgozták tovább. Azonban nem csak fejlesztők, hanem elterjesztők is voltak, hisz az európai népek nem ismerték az égetett tetőfedő elemeket. A rómaiak a hódításaikkal úgymond magukkal vitték a cserépanyag tetőfedésre való felhasználását is. A rómaiak a görög márvány elemek mintaképére készítették a cserepet, némi átformálással.

A pala

A cserepet (és a márványt) követte a XI. században a hasított természetes pala. Ekkor még ezek az elemek vastagok voltak, így a fedés súlya jelentős volt, ebből kifolyólag nagyon erős alátámasztó fedélszerkezetet kellett biztosítani. A XV. században már korszerűbb technikákkal vékonyabbra készítették, és a vékonylemezes hasítás elterjedésével kedvelt tetőfedési mód lett Franciaországban és Angliában. A természetes pala mellet Európa többi részén a cserép maradt a legelterjedtebb tetőfedő anyag. A keletről elsajátított mázas technikától még nagyobb löketet kapott. A mai hódfarkú cserepek őse Észak-Franciaországból, a XI. századból származik. Ezt követően a XII-XIII. századra majdnem ugyanakkora mérete lett, mint a mainak és ezután jóformán csak az égetési technika fejlődött.

A XX. század egyik “nagy találmánya”, a műpala (azbesztcement pala) a természetes pala pótlására, helyettesítésére szolgált. -Bár mai napra kiderült hogy elég komoly egészségkárosító hatása van, és elég költséges a megsemmisítése.- A nevéből is következtethető, hogy két féle anyagból, azbesztből és cementből állítják elő, ma már nagyüzemi körülmények közt. Előnyük a jó vízzáró képességük, jó időtállóságuk, illetve az alacsonyabb súly, mely hatására az alátámasztó szerkezet is anyagtakarékosabban oldható meg. A második világháború után megjelentek a legkülönfélébb műanyagok. Ezek közül természetesen tetőfedésre használt anyagok is kerültek ki. A legelterjedtebb a PVC és az ÜP. Az ezekből gyártott lemezek, idomok gyors héjalást tesznek lehetővé.

Egészen a trapézlemezig

Természetesen mára már több tetőfedésre szolgáló anyag közül válogathatunk. A fémlemezzel való fedés nem csak korszerűsége, de alacsony súlya, időtállósága és megjelenése  miatt is kedvelik oly sokan. Különböző színű,-patinájú anyagok jó kombinálásával és megfelelő rétegrendnem utolsósorban kivitelező választásával. Nem csak tartós, de modern és egyedi tetőhéjazatunk lehet. A fémmel történő tetőfedés a bádogos szakmához köthető.

Tetőhéjazat I.

Tetőhéjazat I.

}

Olvasási idő: 1 perc

Alapjába véve a tetőfedés ugyan olyan régi, mint az ember otthonteremtő tevékenysége. Bármilyen házat, épületet is húztak fel, mindig ügyeltek a környezet viszontagságaitól való megvédésre. Azóta folyamatosan csak fejlődik ez a lényeges elem az építmények tetején. Ebből kifolyólag két bejegyzésen keresztül fogunk utazni a tetőfedés fontosabb állomásai között.

A tető lényege

A tetőfedések – tetőhéjazatok, tetőhéjalások – célja, hogy az épület belsejét, vagy esetleg kényesebb részeit megóvja a rá hulló csapadéktól. Ezen felül nem csak távol kell tartani a vizet, hanem a megfelelő módon el is kell azt vezetni, mindezt megfelelő gyorsasággal, tervezett irányba. Természetesen ezt a réteget is elég sok külső hatás éri, így mind szerkezetileg, mind anyagilag megfelelőnek kell lennie. A hatásokról körülbelül egy hét múlva olvashattok részletesebben.

Az utazás eleje

Kezdetben az építmények legfelső részét levelekkel fedték le. Ezt követően tartós építményekhez már tartósabb és mutatósabb tetőhéjazat volt szükséges, ekkor megjelent az esztétikai igény is. Az ókori egyiptomiak agyaggal tapasztották be a legfelső részt. Kis-Ázsiában, Görögországban, ahol több csapadék hullik, ott nem felelt meg ez a technika. A görög építészeti kultúra olyan magas színvonalat ért el, hogy a tetőfedés sem maradhatott el az építmények korszerűségétől. Természetesen mind esztétikailag, mind szerkezetileg meg kellett felelnie. Ebből kifolyólag az i.e. VIII-VI. században kifejlesztették az égetett cserépfedés különféle módozatait. Az égetéses módszert, mellyel az agyag teljesen megszilárdult, Mezopotámiában tanulták a görögök. Így a görögök a tetőfedő cserepek készítésének ókori mestereivé váltak. Tudásukat később a rómaiak vették át, majd dolgozták tovább.

Na de hogyan alakult ezután? Következő bejegyzésemben elolvashatod.