A szeg a falból is kiesik sokszor, a csavarhoz tipli kell… Valami más?
Mivel jelen esetben nem a vakolatba rögzítünk, így nem kell félnünk, hogy nem tart, kiesik a helyéről. Na de mégis melyik a jobb ilyen esetekben? A kérdésre nem is olyan könnyű felelni, ha nincs némi szakmai ismeret e két rögzítési módról. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Alapvetően a megoldandó feladathoz igazodva célszerű egyik, vagy másik kötési mód mellett dönteni.
Mit is tud a szeg?
A szegezés nagyon régi módszer és nagy előnye, hogy csak egy megfelelő kalapács és szeg szükséges hozzá. Gyors kötést biztosít, ám nemcsak különféle alkatrészek rögzítésére szokás szeget használni, hiszen a képeket pl. a falba ütött szegre, vagy ezekkel felerősített akasztókra szokás függeszteni. Mégis főként famunkáknál alkalmazzák elég széles körben a szakemberek. Elég durva „technika”, de adott esetekben nagyon is hatásos. Lemez rögzítése esetén leginkább a laposfejű szegek használata célszerű. Ám mivel a szegek tartóereje az acél szár és a fa közötti tapadási súrlódástól függ, nem árt a kihúzódását ferdén beütve megnehezíteni, esetenként ferde irányba történő beütésükkel. Nos itt el is érkeztünk egy negatívumhoz.. A szegelt rögzítések tartósságát a hosszuk és az átmérőjük helyes megválasztásával, továbbá a szegek számának növelésével célszerű erősebbé tenni. A faanyagok beütéskori elhasadása pedig a szeg hegyének megütésével és eltolt sorba való beütésével csökkenthető. A szegezés tehát még ma sem nélkülözhető, de általában csak durvább munkákhoz, vagy ideiglenes gyorskötésekhez célszerű használni.
Jobb a csavar?
A facsavaros kötéseket főként nagy tartóerejű tartós rögzítésekhez célszerű használni. „Szóval ha erős kötést akarok akkor csavarozok, nem is olvasok tovább.” – jelenleg jogos lehet a gondolat, de várj, van még jobb is! A facsavarok méretválasztéka igen nagy és a fejkialakításuk sem egyforma. A legáltalánosabbnak mondhatók a süllyesztett fejű facsavarok, amelyeknek még külön süllyesztéket is kell készíteni. A fejük általában már ún. kereszthornyolású, amihez megfelelő, lehetőleg cserélhető betétes csavarhúzó nyél szükséges. A kötések kialakításánál nemcsak a megfelelő csavarátmérőt, hanem a szárhosszúságukat is helyesen kell megválasztani. Viszont ezek szinte alap tudnivalók.. Ami fontosabb, hogy nem csak a szeggel lehet megrepeszteni a fát, hanem csavarozással is. De akkor mégis mi a megoldás?
A Reisser csoda
A német csavarkirály nevéhez kapcsolódik egy király csavar, ez a DRIBO A4. Korrózióálló, tartós, minőségi. Rendben, de mivel jobb, mint egy hagyományos acélcsavar? A DRIBO A4 alkalmas a keményebb fafajtákhoz is, ahol egy átlagos csavarral előfúrás nélkül nem lehetne dolgozni. Ez a csavar ott is gond nélkül biztosít pontos, repedésképződés nélküli kötést. Mindemellett minimális erőkifejtés szükséges a becsavarozásához, mivel a fúrószegmens különleges elrendezése lehetővé teszi az önbecsavarozó hatás megjelenését.
Tehát mielőtt rögzíteni szeretnél valamit, állapítsd meg a fa tömörségét, majd azt, hogy milyen könnyen tudsz benne kárt tenni. Aztán lényeges, hogy bekapcsoljuk a rádiónkat is, hisz a sok egymás utáni rögzítés monotonná válhat.