Általánosságban elmondhatjuk, hogy az alacsony hajlású lapostetők és az egyhéjú melegtetők esetében mindig vízhatlan fedést – csapadékvíz elleni szigetelést – kell alkalmazni. A vízzáró tetőfedés pedig csak a kéthéjú, átszellőztetett légterű hidegtetőknél fordulhat elő.
A csapadék nem csak a lefolyás következtében okozhat kárt a héjazatban. A tetőn megmaradó víz is ugyanúgy veszélyezteti a tetőszerkezetet. Ez legtöbbször lapostetők esetében fordul elő, ahol nem megfelelő a vízelvezetés. Ezek az ottragadó tócsák statikai, biológiai, mechanikai hatásokat és igénybevételeket okozhatnak, illetve ezen keresztül növelik a beázás esélyét.
Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy a csapadék elleni védelem biztosítása önmagában nem elegendő. Gondoskodnunk kell a csapadékvíz tökéletes, maradéktalan elvezetéséről, illetve ennek sebességéről is. A vízhatlan tetők esetében a lassabb vízfolyás és kisebb lejtés is megengedett, azonban a vízzáró fedések esetében nagyobb hajlásszög, ezáltal nagyobb lefolyási sebesség szükséges.